Kevés város büszkélkedhet kastéllyal, folyóval, vagy akár kiterjedt erdei parkkal a központjától nem messze. Trencsén esetében ehhez járulnak még a vadállomány maradványai. A Trenčiansky luh szó szerint egy zöld oázis vizes élőhelyekkel és liánokkal, amely a Vág mindkét partján húzódik. Tavaly óta általánosan védett terület minősítést kapott. A szakértők ezt a helyet nemcsak fontos természeti nevezetességnek tekintik ritka állat- és növényvilággal, hanem Trencsén legfontosabb természetes ökoszisztémájának példájaként is.

A csaknem 13,5 hektáros terület a Biskupickai-víztározó zsilipjei felett helyezkedik el. Rekreációs részre és ártéri erdővédelmi övezetre tagolódik, beavatkozási lehetőség nélkül. A tavaszi hónapokban itt rendkívül élénk, lassan ébred a természet, több madárfajt is megfigyelhetünk. „Kezdetben a telelőhelyekről hazatérők vannak túlsúlyban. Hullámokban érkeznek, hirtelen nagyobb számban. Ezek a seregélyek, a fecskék, a harkályok, a sirályok vagy a folyami halászok. Gyakran előfordulnak köztük olyan ritka fajok, mint a síréce, csörgőkígyó és búvárréce” – írja Radovan Jambor ornitológus.

A Trencséni réten a madarak mellett hódok is megfigyelhetők – ideális esetben sötétedés előtt, de éjszaka aktívabbak. „A hódok a fakéregből táplálkoznak, ezért sok megharapott és kidőlt fa van a trencséni réten. Jó és fontos a természetnek, a törzsek vagy a helyükön maradnak az ártéri erdő helyreállításának alapjául, vagy a hód beépíti a várába” – teszi hozzá Jambor. Emellett a trencséni réten számos ritka pókfaj él, amelyek nádashoz kötődnek. "A kétéltűek már megkezdték szaporodási zarándoklatukat, és a denevérek megjelennek a felszín felett. Gazdag biodiverzitás és egy igazi természeti színház tavasszal sem kerüli el az éles tekintetet” – véli Radovan Jambor.

A Trencséni járásban korábban kevesebb ártéri erdő volt, mint ma. Csak a váži kaszkád megépítése változott. „A lágy ártéri erdő füzesekkel és nyárfákkal dominánssá vált, ami idővel elterjedt, és olyan védett helyeket is kialakítottunk, mint a Zamarovské-gödrök és ma a trencséni rét is” – magyarázza Jambor. Míg Trencsénben a folyami táj manipulálása miatt megnövekedett az ártéri erdők száma, addig a Vág egész vízgyűjtőjére nem ilyen kedvező a kilátás. „Érezhető a visszaesés, gyakorlatilag az egész Vág áradása elkezdett kiszáradni emberi beavatkozás miatt. Ennek az élőhelynek az árvízzel ellátott állományainak még egyötöde sem maradt itt” – összegzi Jambor.